Szlovákia – kőbányák, tajchok és tározók

A Duna-síkságon kívül a szlovák búvárok azt használják, amit a bányászat és a vízenergia hagyott hátra. A Turóc- és a Zsolna környéki kis mészkőbányák, mint a Šútovo (a turócszentmártoni Hippocampus klub törzsvize elsüllyesztett konyhával, kádakkal és egy furgon karosszériájával) és a Strečno–Nezbud, gyakorlótavak; a Szepességben a Poprad fölötti elárasztott Kvetnica-kőbányát a poprádi Vodnár klub gondozza. Selmecbánya, a középkori ezüstbányász város és világörökségi helyszín körül a „tajchok” – a 16–18. században a bányagépek hajtására épített víztározók – tiszták, hidegek és kicsik; a klasszikus a Richňava (21 m). A nagy gáttavak – Liptovská Mara, Árva, Ruzsin, Domaša, Palcmanská Maša – 20–50 m mélyek, a felszín közelében rossz, lejjebb tisztább és hidegebb vízzel. Két ivóvíztározóban (Nová Bystrica, Turček) a vízvédelmi I. zóna miatt tilos merülni, a magas-tátrai tavakhoz természetvédelmi engedély kell, a dubníki elárasztott opálbányában egykor híres merülést pedig a bányahatóság leállította. Az adatok többsége a cseh–szlovák stranypotapecske.cz búvár-adatbázisból származik.

Szlovákia – kőbányák, tajchok és tározók

Merülőhelyek